|
| Téma: A jó (és a rossz) |
|
| keresztkem |
|
Jézus Krisztus azt mondja a Szentírásban: "Figyeljétek AZ IDŐK JELEIT"! Tehát: ma nem "azt" és (nem egészen!) "úgy" értünk egy Biblia-béli mondatot, amint azt értettük 20 évvel ezelőtt: ÉS MINDEZ TELJESEN NORMÁLIS, sőt: ISTEN SZÁNDÉKA SZERINT VALÓ! Ilyen értelemben tehát Isten megértése és ember-önmagunk "megtisztítása" NEM PARADOXON, már annál is inkább sem, mert Isten-t soha, semmikor nem szándékolhattunk "megérteni(?!!!)" legföljebb egyre jobban approximálni az Ő megértését! Ez viszont ma is ugyanúgy fönnáll, mint 2000 éve. És ugyanúgy NEM juthatunk el az Ő teljességéhez ma sem, mint 2000 éve sem juthattunk el abszolút módon és mértékben Hozzá. Viszont ma is mint akkor is jól KÖZELITHETJÜK (APPROXIMÁLHATJUK) ŐT, és egyre jobban--Krisztus második eljöveteléig: egyfolytában és szűntelen.
Ezért képtelenség minden reform és "deadlock" minden nem katolikus-keresztény szellemi kóválygás.
keresztkem |
|
| alexander |
|
a megjavítás az alkotás pótléka, de érték megőrzés is, ami a teremtés rétegeit tekintve pótolhatatlan.
No, de az ember eljuthat e addig, amig Isten valóját és cselekedeteit mérlegeli, és horibile dictu, meg akarja reformálni.
Igazi paradoxon Istent megérteni és magunkat megtisztítani, mint teszik azt a távolkeleti vallások.
Jó leczke Isten abszolút változtathatatlanságán golyózni, mikor TUDJUK: minden változik és Isten MINDEN!
A Jóisten és a JÓ összekapcsolódott a múltban, mindazonáltal nagyon érdekes, hogy a hunok nyeregkápáján, a JÓ(isten) s a NERGÁL is ábrázolásra került - csatába a pusztulás istenével mentek. ám utána megfordították a nyerget. Csíksomlyói Boldogasszony szobrán is Nergálon tapos az Istenanya.
No és a Notre Dáme templom vízköpői kiket ábrázoltak?
Mintha Istenről való elképzeléseink bennünket jellemeznének az időben?
Ám a Jó és a Rossz mintha csak viszonyításaikban lenne korrekt - lehet, hogy a relativítás és a fekete lyuk Nergál/lucifer találmánya?
Én Platón 1.paradoxonában hiszek. |
|
| keresztkem |
|
Weöres Sándor "egy helyen azt írja" (Ő megtehette!) hogy ÚNJA(!!!!!!) már "a torkig jóllakást, mint a klozetra-járást, VERSIRÁST". Azokban az években amikor József Attila sorai, hogy tudniillik "Harmadnapja nem eszek, se sokat, se keveset"--ivódtak be a versolvasók lelkébe. Hát EZ(!)--a "versírás" EGYÜTT(!) és egy szinten a "klozetra-járás"-sal, valljuk be: MÁS ALKOTÓI MINŐSÉG.Akiről Kosztolányiéknál--a költő-ék gyerekszobájában annak kisfiával, Kosztolányi Ádámmal, "Sanyiként" játszadozva--azt mondta a Hozzá,Kosztolányihoz látogató Vas Istvánnak a házigazda: "Bemutatok neked egy kisfiút, akiből nagy költő lesz."
Háát! Kosztolányi Dezső nem tévedett.
keresztkem |
|
| Rendes Kis |
|
Weöres Sándor: A jóságról
Káromkodj, ha jónak látod,
szidd az embert és világot,
ha szitkod szép: élvezem.
De hogy itt, e földi honba
bárkinek hibája volna:
senkinek el nem hiszem.
Száz törvény közt botlódsz, kapkodsz
s mindig hű vagy önmagadhoz,
mást akarva sem tehetsz.
Akármit téssz, akármint téssz,
azt teszed, mit legjobbnak vélsz -
mi a jóság, ha nem ez?
... www.facebook.com/photo.php?fbid=4723753070989&set=gm.638976126143026&type=1&t ... |
|
|
| onogur |
|
|
Az emberiségért már zűrösebb áldozatot hozni. Olyan csak amerikai sci-fikben létezik. |
|
| Rendes Kis |
|
Valamék agrárgazdász könyvben olvastam azt a definíciót, hogy "hozam" a termék, a melléktermék, és ezen kívül mindaz, ami hozamként figyelembevehető !  |
|
| mpd |
|
|
Mán bocs, igaz, hogy anyám Éva, de a fater nem Ádám. |
|
| Rendes Kis |
|
|
Persze, én is úgy gondolom: az "önzetlen" gonoszság az igazi ! |
|
| mpd |
|
|
Elméletileg miért ne. A haza tulképpen az összes rokont tartalmazza, bizonyos, hogy genetikailag megérné. |
|
| Rendes Kis |
|
|
(... Ádám-Éváról valamennyien rokonok vagyunk !) |
|
| mpd |
|
|
Várjunk csak. A "gonosz" szerintem csak az, aki érdek nélkül gonosz. Mert aki azért tesz keresztbe neked, mert neki az előnyt jelent (pl. elveszi az uzsonnádat), az nem gonosz, hanem bűnöző. |
|
| Rendes Kis |
|
Node: az emberiségért ?
Vagy legalábbis: a hazáért ? |
|
| mpd |
|
|
Elkülönül a két dolog. A tetvészés az egy dolog, és a táplálék az egy másik. |
|
| mpd |
|
Megkérdezték valamék biológust, odaadná-e életét a testvéréért?
Azt válaszolta, csak KÉT testvérért, vagy 8 unokatestvérért!
Merrthát ez rokonságfüggő. Igazából persze kettőnél több (vagy nyolcnál) testvérért érné meg.
A méhek dolgozói 75%-ban rokonok, ráadásul MINDEN dolgozó, azaz, ott nem kérdés, hogy érdemes áldozatot hozni.
Vadidegen emberért feláldozni magam, az már kulturális túlkapás.
Hanem tudod-e, mit tilt a vérfertőzés tabuja? |
|
| Rendes Kis |
|
És akkor a "rossz"-ról.
A minap azt olvastam (Frithjof Schuonnál), hogy van a "gonosz", aki/ami arra törexik, hogy nekem rossz legyen és van a "demiurgosz", ami/aki csak úgy, vaktában rossz ("kedvezőtlen").
Ilyen például a hideg, aminek ugye még jótulajdonságai is vannak (pusztítja a parazitákat), de azért mégiscsak vacakul érzi magát tőle az ember. |
|
| Rendes Kis |
|
Szép-szép, jó-jó, de ezek az altruizmusnak csak alsóbb fokai: amikor az ember (akarommondani lény) a fölöslegéből ad.
Mert annak, hogy kitetvészi a másikat, az alternatívája az hogy unatkozik.
Magasabb fok, amikor az ember személy szerint (akarommondani lény egyed szerint) kifejezetten hátrányt szenved, ad abszurdum odaadja az életét. |
|
| onogur |
|
És ha csak azért csinálják, mert mindkettőnek kellemes időtöltés? Mint amikor az anya fésülgeti a lánya haját? Azok a csimpánzok, melyek előzőleg még elmélyülten turkászták egymást, a következő pillanatban véres verekedésbe bonyolódnak egy banán tulajdonjoga miatt.
Madaraknál úgy tudom, hogy csak a párok, a "házastársak" tisztogatják egymást. |
|
| mpd |
|
Persze.
A majmok is vakargatják egymást (tetvészik), egyes madarak is tisztogatják egymás fejebúbját. Vagy a társas rovarok. Azok mind az önzetlenség mintaképei (persze ott a rokonsági viszonyok is mások). |
|
| onogur |
|
|
Tudsz példát önzetlenségre az állatvilágból? |
|
| mpd |
|
Az önzetlenségről. Ugyebár erre van egy jó kifejezés, a "reciprok altruizmus". Van olyan nézet is, hogy az ezzel kapcsolatos "alkalmazások", mint pl. a csalófelismerő rendszerek, a kölcsönösséghez szükséges memória és felismerő rendszer, az ide vonatkozó szabályok együttesen jelentik magát az erkölcsöt.
Mert miről is van itten szó?
Dióhéjban: én vakarom neked, ha te is vakarod nekem, egyfelől. Ez világos. Ezzel kapcsolatban vigyázni kell a csalókkal, emlékezni kell, ki kinek mennyit vakart, ki következik legközelebb vakarni, kitől mi várható stb-stb. És az egésznek az alapja az egyedek megkülönböztetésének képessége. Remekül edzi az agyat, a társas viszonyok kezelése akár segíthetett az elme kialakulásában.
Másfelől. Nekem van két kiló húsom, te gyűjtögettél két kiló bogyót. Hogyan járunk legjobban? Hát persze, cserebere. De ez így nem működik, a vadászzsákmányt szokták csak megosztani (azt nem lehet tárolni): úgymond kölcsönadom, amíg majd neked is lesz, akkor majd te adsz nekem.
Idővel jön a szokásjog, majd a szabályok, amik intézményesítik a dolgokat és szankcionálják a csalókat.
Íme, az önzetlenség, mint az egyedek önös érdekeit szolgáló viselkedésforma. Merthogy ez bizony minden egyed túlélési képességét javítja. Azaz, nem a közösségnek hasznos (mellékesen persze annak is), hanem minden egyes együttműködő egyednek. |
|
|
| Rendes Kis |
|
Nem emléxem, hogy valaha is tagadtam volna a darwinizmust.
Mindössze annyit állítottam és állítok, hogy darwinizmus és kreacionizmus nincs ellentmondásban: az evolúció a Teremtő alkotói módszere.
Rendben, meggyőztél, a paradicsomtyúknál is kimutattad az érdekmotívumot.
Most már csak az a nagy kérdés, hogy a "jó" fogalmából ki kell-e zárni az érdeket ?
Emlékezetes volt, ahogy glens az "Ember" topikomban azonnal kisütötte, hogy az önzetlenség is érdek: http://forum.gondola.hu/cgi-bin/ultimatebb.cgi?ubb=get_topic&f=2&t=002763&p=27
A gazdagság, a luxus igenis "jó".
De a "jó"-ságnak léteznek magasabb szintjei is.
Az önzetlenség még a gazdagságnál is "jobb". |
|
| mpd |
|
Idézet:
Odáig rendben van, hogy a paradicsommadár hímje részéről nemi szelekció az, hogy úgy nézzen ki, hogy a paradicsomtyúknak tessék: itt tetten érhető az érdekmotívum.
Node, a paradicsomtyúk oldaláról nézve: az már transzcendens, hogy neki miért a lantalakú tollruházat tetszik ??
Ha már jó kérdést teszel fel (az ojjan), akkor máris félúton vagy a megértés felé, és jó darwinista lesz belőled (legföljebb letagadod).
A paradicsommadár (páva stb.) tollazata, a szarvas agancsa, a Merdzsó, a magánhelikopter és minden ilyen kellék azt hivatott terjeszteni a tulajdonosáról, hogy
1. egészséges (fényes, színpompás tollazat), azaz szaporodásra alkalmas
2. megengedhet magának ilyen költséges (néha egyenesen veszélyes) luxust; azaz "jól el van eresztve" anyagilag, "nem ijed meg" holmi ragadozóktól (bátran mutogatja feltűnő díszeit), és egyáltalán, menő csávó.
A nőstény (tojó, ünő, tehén, hajadon, ifjú hercegnő) pedig mint a pénztárgép, oszt-szoroz, és egyenleget von.
A lant alak az lényegtelen, valószínűleg valami Fibonacci-sor miatt egyszerűen azt a legkönnyebb növeszteni. |
|
| Rendes Kis |
|
 Egy pohár víz
Amikor elvállaltam, hogy beszélni fogok a vallás dolgairól óvodás korú gyermekeknek, kicsit megijedtem a feladat nagyságától, s azóta is ezekre az alkalmakra készülök a legnagyobb odafigyeléssel és izgalommal. Nem kis kihívás az elvont dolgokat megértetni azzal, aki még a konkrét világgal is csak megismerkedőben van. Éppen ezért arra törekszem, hogy minden egyes alkalommal vigyek magammal valamit: szemléltető rajzot, kézbe vehető játékot, megkóstolható gyümölcsöt.
Egy alkalommal a jó és rossz közötti különbséget próbáltam szemléltetni, s úgy döntöttem, egy pohár vizet viszek a gyerekeknek. Beszélgettünk arról, hogy mit jelenthet ez a pohár víz számunkra egy forró nyári napon, amikor sokat szaladgáltunk, és teljesen kiszáradt a torkunk. Ki ne kívánna ilyenkor egy pohár vizet meginni. Aztán a vízbe egy csepp tintát csöppentettünk, ami azonnal sötétre festette a pohár tartalmát. Ezt már egyikünk sem inná meg szívesen. Na, valahogy így van a rosszasággal is. Minden ember olyan, mint egy pohár üdítő, friss víz. Mikor azonban szándékosan bántunk másokat, az olyan, mint amikor a tiszta vizet tintával feketítjük be.
Ezen a ponton érdekes dolog történt. A gyerekek azt kérdezték: jó, de meg lehet-e még ezt a vizet tisztítani. Igen, persze, meg lehet várni, hogy leülepedjen, vagy meg lehet próbálni átszűrni itatóspapíron. És így van ez a rosszasággal is: bocsánatot kérhetünk, megjavíthatjuk azt, amit elrontottunk. Kis tanítványaimat azonban a magyarázatnál sokkal jobban izgatta az, hogy azonnal „javítsuk meg” azt a vizet. Javítsuk hát! Szűrjük és ülepítsük, tisztítsuk nap mint nap poharaink tartalmát, hogy aztán életet adó, tiszta víz lehessünk mások és önmagunk számára!
Rácz Mária, Kolozsvár, unitárius lelkész
Napi 3 perc, www.unitarius.org
... http://erdely.ma/hitvilag.php?id=134713&cim=egy_pohar_viz |
|
|
| Tovább ... |
|